1/5 Morvai-Schmidt S. 1 year ago on Google
Ma
este
mentő
vitte
oda
a
hozzátartozómat.
Mentünk
utána
a
cuccaival
de
hiába.
A
portáról
felküldtek
a
4.
emeletre,
onnan
telefonáltak
az
1.
emeletre,
ott
megis
lett
a
103-as
szobában.
Megkérdezte
a
4.-en
lévő
kedves
hölgy
a
telefon
másik
oldalán
lévő
illetőt,
hogy
hozzátartozókat
küldhet
e
oda,
amire
azt
a
választ
kapta,
hogy
igen.
Lementünk.
Kérdésem
ellenére
sem
kaptam
tájékoztatást
csak
hárítást.
Vártunk
1,5-2
órát,
amire
egy
betegápoló
vagy
nem
tudom,
hogy
mi
a
pontos
státusza
de
elmondhatatlanul
bunkó
módon
küldött
el
minket,
semmi
tájékoztatást
nem
adva
de
azt
eltudta
mondani,
hogy
“8
beteg
van
bent
és
ezt
már
nem
lehet
bírni.”
Ezt
én
megértem,
viszont
erről
nem
a
betegek
és
nem
a
hozzátartozók
tehetnek.
Felesküdött
de
sajnos
ennek
tükrében
nem
tudom,
hogy
mire…
Teszem
hozzá,
hogy
8
hónapos
kismama
vagyok,
ami
igen
jól
látható.
Oda
senki
nem
jókedvéből
megy.
Sem
a
betegek
sem
az
aggódó
hozzátartozók.
Kikérem
magamnak
azt
a
stílust
és
hangnemet,
amit
az
úr
megengedett
magának
velem
szemben
és
nem
csak
velem,
ahogyan
azt
hallottam
is.
Abban
a
pár
mondatban,
amiben
elmondta,
hogy
nem
adnak
tájékoztatást
erre,
arra
hivatkozva,
abban
inkább
elmondhatta
volna
a
lényeget,
hogy
mi
van
és
mire
lehet
számítani.
Inkább
ebbe
fektette
volna
az
energiáját.
Csak
reménykedni
tudok,
hogy
a
hozzátartozóm
a
körülményekhez
képest
jól
van
és
holnap
reggel
nem
eresztik
szélnek,
mert
még
azt
sem
kérdezték
meg,
hogy
fejlemény
esetén
kit
lehet
értesíteni.
Természetesen
megpróbálunk
telefonon
érdeklődni,
hátha
felveszik
és
érdemben
illetékes
lesz.
Bízom
benne,
hogy
eljut
ez
a
panasz
oda,
ahova
kell
és
a
jövőben
átgondoltabban
fognak
kommunikálni.
Elismerem,
hogy
terheltek,
viszont
ez
ne
rajtunk
csattanjon,
hanem
tegyék
meg
a
megfelelő
lépéseket
abba
az
irányba,
aki
barmolja
az
egészségügyet
is.
8 people found this review helpful 👍